MARY JANE PETERSEN 
Név: Mary-Jane Petersen
Kor: 15
Nem: lány
Faj: Angyal tanonc
Születési hely; idő: 1997. Március 17. Ismeretlen
Jellem: Alapvetően kedves és határozott, bár kissé naiv és hiszékeny. Szép szavakkal igen hamar le lehet venni a lábáról. Minden buliba benne van, ezért sokszor beleviszik a rosszba. Udvarias, néha túlságosan is. Annyira betartja a protokollt, hogy még a vele egykorúakat is magázza, ameddig fel nem ajánlják neki a tegeződés lehetőségét. Kicsit feszült, nehezen oldódik, néha gyerekesen kezeli a nehéz helyzeteket. Úgy alapjáraton okos,, de az eszét nem mindig arra használja, amire kell. A halandók furcsának tartják, de lehet, hogy csak azért mert egy angyal tanonc és érzik, hogy más, mint ők. Nem szeret ok nélkül másokat bántani, bár okkal se nagyon. Igazából túl vajszívű és kedves, ami egyszer bajba fogja sodorni. Nem bízik meg mindenkiben, az első pillanatban el tudja dönteni, hogy kivel érdemes barátkoznia és kivel nem. Bár így is van amikor rosszul dönt, amitől összetör egy kicsit.
Külső: A férfiak nagy örömére, egy csinos lánnyal állunk szembe. A lábai hosszúak, keblei teltek, az egész teste formás. Igazi modell alkat, még a magassága is meg van ahhoz a szakmához, ugyanis 178 centi magas. Amolyan minden srác álma típusú lányról van ám szó! A haja hosszú szőke, szemei kékek, az arca hihetetlenül bájos. A mosolyával minden férfit, fiút levesz a lábáról korosztálytól független. Általában elég menő cuccokat visel, de nem szereti a magassarkút meg az ilyen "libás" dolgokat hétköznap. Sokkal jobban preferálja a tornacipő-farmer-póló összeállítást. Legalábbis szerinte ez előnyösebb amikor az ember rohan, mint az, hogy magassarkúban tipegjen és semmit ne haladjon. Mindig ad magára. Hétköznap sokszor összefogja a haját és nagyon finoman sminkeli ki magát, mert neki sokat jelent a természetesség.
Átváltozott alak: -
Play by: Taylor Momsen
Titulus: Beautiful and sexy heartbreaker
Képesség: -
Anya: Leonora, 41 éves. Eleinte rossz volt a kapcsolatuk, de mára ez teljesen megváltozott. Mary-Jane haragudott rá azért, amit vele tett, de hamar megbocsátott az anyjának, aki ellökte magától.
Apa: Ismeretlen
Testvérek: Nincsenek
Egyéb hozzátartozók: Nincs
Múlt: Nem is tudom, hogy mi történt velem amiért ide kerültem. Csak azt, hogy érdekes életem volt, már ha azt nézzük, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt időszakban. Főleg, hogy anyámnak fogalma sincs róla, hogy hol születtem és, hogy ki az apám. Na szép. Őt kitagadták, mert terven kívül esett teherbe. Azt mondták, hogy meg kell ölnie engem, mert máskülönben nem fogadják vissza. Persze senkinek nincs szíve megölni a saját gyerekét... ő is megtalálta a tökéletes megoldást. Árvaházba adott. Ez igen meggondolatlan döntés... lett volna, ha nem követi figyelemmel az életemet. Látott felnőni, de soha nem mutatkozott előttem, hogy nehogy rájöjjek arra, hogy az anyám. Mindig csak a távolból figyelt, nem közelített meg. Igazából engem soha nem érdekeltek az árvaházon kívüli emberek, bár a legtöbb gyerek sem izgatott különösebben. Tudtam már egész kicsi korom óta, hogy más vagyok, de azt nem, hogy mitől. A többiek elkerültek, csak egy fiú volt elég bátor ahhoz, hogy megközelítsen. Őt se fogadták be, pedig ő benne nem volt semmi különös, halandó srác volt. Egyszerűen az ottani kölykök úgy gondolták, hogy mi nem vagyunk ahhoz elég jók, hogy örökbe fogadjanak minket. A legtöbb lány és fiú mind fekete hajú volt, sőt ami azt illeti, nem is nagyon láthattak szőkét, ezért is számkivetett voltam. Én voltam az ufó köztük, a világos hajú. kék szemű leányzó, aki annyira más, hogy ki kell közösíteni. Anyám angyal, gondolom majd én is az leszek. Megvárta, hogy tizenkét éves legyek, majd kivett az árvaházból és elvitt messzire a családunktól, hogyne tudjanak nekünk ártani. Egy darabig csak azt hittem, hogy egy kedves nő, aki örökbe fogadott, de nem. Három hétig játszotta a szerepet, majd bevallott mindent.
- Szívem beszélnünk kell.- mondta remegő hangon, mire én csak leültem vele szemben és minden figyelmemet neki szenteltem.
- Az anyád vagyok.- mondta. Hát mit ne mondjak, nem teketóriázott sokat. Azonnal felpattantam ültömből, s mögöttem csörömpölés hallatszott.
- Mi van? Mi vagy te?- sikoltottam a képébe. Azonnal az ajtó felé iramodtam, hogy elmenjek ebből az istenverte házból, de ő visszatartott.
- Hagyj békén! El akarok tűnni innen!- mondtam neki, majd elkaptam a csuklómat.
- Nem mehetsz. Gyere, nézz csak bele a tükörbe.- felelte és a vállamnál fogva vitt oda a kis előszobánk tükre elé. Ekkor vettem észre, hogy szárnyaim vannak. Hatalmas, tollas szárnyaim. Mint egy... angyalnak.
- Mi ez? Mit tettél velem?- kiabáltam vele megint dühösen.
- Angyal vagy kislányom. Angyal ta...
- Nem vagyok a kislányod, hagyj békén! Nem vagy az anyám!- ordítottam neki, majd felrohantam a szobámba. Nem sokára kopogást hallottam, de nem voltam hajlandó ajtót nyitni, sőt mi több kulcsra zártam. Ekkor pattanhatott el valami anyám agyában, ugyanis betörte az ajtómat. Fogalmam sincs, hogy mivel és hogyan tette, de minden dühöm elszállt csupán a meghökkenés kapott bennem helyet. Azt mondta, hogy nem mozdulhatok el semerre, amíg meg nem hallgatom. Nem volt türelmem veszekedni, muszáj volt meghallgatnom, ha akarom, ha nem. Kiderült, hogy egész fontos dolgokról van szó, el kell mennem egy kiképzésre, ahol ott kell maradnom, míg angyal tanoncból angyal nem leszek. A mai napig még mindig kiképzés alatt vagyok, közben mindent megtudtam anyámtól, s megbocsátottam neki.
Példajáték: A csend eleinte kínos volt, tudtam, hogy a srácok miért hagytak magunkra. Azt akarták, hogy "randizzunk." Erre valószínűleg akkor is rájövök, ha nem hagynak minket magunkra. Nem bírtam ezt a kellemetlen kussolást, ezért tettem egy megjegyzést Seb barátnőszerzési akciójára.
- Érdekes ízlése van.- kucogok, majd a gitáros felé böktem a fejemmel. David nevetni kezdett, majd előkapta az Iphone-ját.
- Ezt le kéne kapnom és megmutatni Torie-nak.- a kérdő pillantásomra megmagyarázta a dolgot.- Seb csaja.
- Ja, úgy már vágom.- mosolygok rá.
- Amúgy meg nincs pasim. Bajok lehetnek, ha a bátyámat nézted a pasimnak.
- Nem hasonlítotok.- mondta David, miközben megráncolta az orrát. Igaza volt. Míg én egy tök átlagos külsejű lánynak tartottam magam, Jared olyan sármos volt, mint valami modell. Mindig is irigyeltem a szőke haját és a smaragdként csillogó zöld szemeit. Ehelyett én mit kaptam? Egy átlagos barna hajat (ami most éppen fekete) és szemet. Tök olyan vagyok, mint a többi csaj és ez idegesít. Na meg a másik, hogy J egy hatalmas 190 centis srác, míg én alig vagyok 157. Ebben csak az zavar, hogy modell alkatú se nagyon vagyok, mert ahhoz túl rövid mindenem. Szóval elég rossz érzés, hogy a bátyám egy jóképű szoknyapecér, én meg csak én vagyok. De hát ez van.
~ És Jared mindig mondja, hogy milyen csini vagyok, meg hasonlók, de tudom, hogy ha nem lennék a húga soha nem kezdene velem, mint egy hozzá hasonló srác se. ~ gondolom elkeseredve.
- Hogy-hogy vele élsz? Miért nem a szüleiddel?- kérdezi David, és ezzel teljesen kizökkentett a gondolataimból. Utáltam, ha ezt kérdezik. Annak idején mind együtt éltünk, itt Montrealban. Csak hát anyám halála után apám teljesen begőzölt és verni kezdett minket. Jared amint nagykorú lett elszökött velem együtt. Volt ez már három éve, de még mindig felzaklatott a dolog. Mégis úgy döntöttem, hogy ha egyenes kérdést kaptam, akkor nem térhetek ki a válaszadás elől.
- Anya autóbalesetben meghalt, apám megőrült és bántott minket.- amint kimondtam ezeket a szavakat, még fagyosabb lett a levegő. Az órámra pillantottam és eljátszottam, hogy fontos dolgom van.
- Azt hiszem jobb ha megyek. Köszi a kaját, itt a részem.- mondtam, majd az asztalra számoltam a pénzt. David először a kezemért nyúlt, s amint hozzám ért, felizzott a levegő közöttünk. A pénzemért nyúlt, majd a tenyerembe csapta a bankjegyeket és rázárta az ujjaimat.
- A ház ajándéka. Meghívtalak.[
- De...
- Csönd legyen.- intett le egy mozdulattal. Egy pillanatig elgondolkodott, aztán újra megszólalt.
- Amúgy nekem sincs csajom.- ezzel elengedte a kezem, majd visszaült. Elindultam az étterem üvegajtaja felé, majd a mellette burjánzó növények mögé bújtam. Követni akartam őket, hallani ahogy kibeszélnek. Egy kislány észre vett, érdeklődve fordult felém, mire én csak a számra tettem az ujjaimat, jelezve, hogy ne árulja el senkinek, hogy ott vagyok. Bólintott, mire én rákacsintottam. Legalább ő vett észre, nem pedig más. Így elkerültem a ciki helyzeteket. Hamar kiléptek az ajtón, szerencsére engem nem vettek észre. Sikerült elvegyülnöm a sikítozó rajongók között, akiket egy óra alatt lerendeztek. Egy sikátor felé indultak, én meg a lehető leg halkabban lopakodtam utánuk. Ez a hely bűzlött, s minden tiszta szemét volt, ide egy épeszű ember nem teszi be a lábát, de ezek szerint Montreal álló csillagai szeretik a bűzlő sikátorokat. Vagy pedig csak olyan kis cselesek, hogy tudják, itt nem zavarja őket senki. Nem kellett sokat várnom, hamarosan folytatódott a "beszéljük ki Helenát" műsor.
- Dave, ne kéresd magad, jó bige.- mondja Jeff
- Azt tudom, hogy te lyukra mész,de én nem vagyok olyan! Amúgy se tudnád megfektetni, nem olyan.- ez David volt. Akkor ezt most vehetem dicséretnek?
- Davie, cicám ismered két napja. Honnan veszed, hogy nem olyan?- ezt Seb kérdezte. Egy kicsit kezdett bennem felmenni a pumpa a gúnyos hangnemre. Minek néz? Valami olcsó kurvának?
- De azért bejön nem?- szólal meg Chuck is. Feltűnt, hogy nem sokszor hallottam eddig a hangját. A szívem a torkomba kezdett dobogni, így vártam David válaszát.
- Bejön, mert szép, de van neki nélkülem is elég baja. Amúgy is kiskorú.
- Aztán? Nem jelentene fel. Mondjuk, ha csak szexet akarsz...
- Jeff fejezd már be! Az istenért, neked csak a toszáson jár az eszed?- David hangja ingerült volt, a témában érintetlen srácok hangosan felvihogtak. Én viszont óvatlan voltam és ráléptem egy újságra, ami a földön hevert. Nem akartam lebukni, az nagyon gáz lenne. Gyorsan, reflexből ugrottam bele a szemetes konténerbe, ami azt a visszataszító bűzt árasztotta.
- Biztosan csak egy bátor fotós.- vetette fel Pierre.
- Soha nem értettem, hogy lehet egy ilyen undorító melót elvállalni.- nyögte Chuck.
- Na ja.- helyeselt Jeff, majd leléptek. Egy darabig még füleltem, majd kihalásztam a kócos hajamból egy banánhéjat. Elfintorodtam a bűztől és lassan összekapkodtam a lábaimat. Amikor már berendeződtem a kikászálódó pózomba, lendületet vettem és kiugrottam a konténerből. Természetesen egyensúlyomat vesztettem, amin a magassarkú bakancs csak rontott. Nem tudtam megállni, egyenesen a falnak futottam, majd fájdalmas grimasszal az arcomon terültem el a földön. Megvártam, hogy a fájdalom tompuljon, majd összeszedtem magam és felhívtam Jaredet.
- Gyere értem, a Feng Shuinál várlak.- csak ennyit mondtam, majd letettem és a kajáldához indultam.
