Jane Heloise Glasia

A fárasztó éjszaka után alig aludtam pár órát. És a mai nap sem lesz kutya. Kitudja, hogy ma hány vámpírral futok össze az erdőben. Nem elég nekem itt figyelni őket még gyilkolásznom is kell, mert túl sokan vannak és kezdenek feltűnővé válni. Nagyot nyújtózkodom az ágyban majd ásítok is egy nagyot. Leemelem magamról a vastag takarót és a szinte jég hideg padlóra rakom a csupasz lábam. A szekrényhez lépek és kiveszek egy pólót, egy farmert és a kedvenc kapucnis pulcsimat. Mindegyik fekete színű így ha emberként fogok az erdőben sétálgatni nem igazán leszek feltűnő remélem. Gyorsan levetem a pizsamát és föl veszem a ruháimat. Letrappolok a lépcsőn, egyenesen a fogashoz ahonnan leakasztom a bőrdzsekimet és belebújok. Kint még sötét és mindenki alszik még itthon. Belebújok a bakancsomba és miután megkötöm óvatosan nyitom ki az ajtót és csukom be magam mögött miután kiértem a ház elé. Kulccsal bezárom a lakásom ajtaját. Mivel oda kint zuhog az eső a kapucnit a fejemre húzom. A városszélére indulok, és az nincs messze. öt perc laza séta után el is érkezem célomhoz. Megállok az erdő előtt és mielőtt bemennék jól körbe nézek, hogy van-e valaki a közelben. Mivel senkit nem látok és hallok belépek az erdőbe. A kapucnit leveszem a fejemről mivel itt a fák miatta csak egy picurkát csöpörög csak az eső. Lábam alatt nagyon halkan néha-néha elreccsen egy-egy ág. Legalább ez egy fenyőerdő és az avar nem zörög amikor megyek. Levegőt egyenletesen veszek és minden egyes apró mozgás hangra figyelek. Tudom és érzem, hogy itt vannak valahol. Tiszta vámpír szagú minden úgy, hogy a szagból nem megyek semmire. Most csak a fülemre és más érzékszerveimre tudok csak támaszkodni. Hirtelen egy ág reccsen mögöttem és valami hangos puffanással éri el a földet. Megtorpanok és lélegzetemet vissza fojtva várok valami másra de még semmi. Mivel egy perc eltelt már megfordulok és hamar meg is pillantom a letört szép nagy ágat a földön fekve úgy 2-3 méterre tőlem. Ahogy megnézem azt a helyet ahol letört úgy veszem észre ezt letörték és nem magától törött le. itt vannak körülöttem. Nem tudom hányan vannak, milyen erősek de tudom, hogy itt vannak. Ez is valami. Volt olyan helyzet mikor csak kocogni indultam és simán rám támadtak. Szép lassan és a lehető leghalkabban körbe fordulok és egy-két fordulat után megállok, mert egy sötét emberi alakot vélek kivenni az egyik fenyőfa ágán. Szinte látom ahogy izzik a gyűlölet a vörös szempárban. Felvont szemöldökkel várom az esetleges támadást. Egyet pislantok és az alak már is eltűnt. Még egyet sincs időm pislantani mikor valami váratlanul balról meglök. Iszonyatos nagy erővel löktek meg így nem csoda, hogy mikor egy fának csapódom valami reccsen. A levegőt most már csak kapkodva tudom venni és alig. Nagy fájdalmak árán de föl állok. A támadóm nem csoda, hogy egy vámpír de amikor meglátom, hogy egy nő kissé kiül a meglepettség az arcomra. A vörös szempár engem pásztáz és semmi jót nem ígér. Félni nem félek csak kissé kezdek pipa lenni. Felkészülten várom a következő támadást ami meg is érkezik, de ezt valaki más szánja nekem. Hátulról a hátam közepébe rúgnak egyet. A vámpír hölgy előtt landolok aki azonnal lefog. Látásom kissé kezd homályosulni de mivel küzdök még látok. Én magam nem értem, hogy miért nem változtam át. próbálom lerúgni és tolni a nőt de csak nem megy. Hamar megérkezik a másik támadó is, egy férfi. Valami rémséges látványt nyújt a hapsi. Még egy pszichopata gyilkos is megnyugtatóbb látványt nyújt véresen egy késsel a kezében mint ez a hapsi. A kezében valami injekciós tű van ami jó nagy. Nem tudom mi van benne de nem nehéz kitalálni, hogy nekem szánják a benne lévő folyadékot. Kicsit kétségbe esetten de elkezdek teljes erőmből harcolni, már amennyire megy. Hiába rúgok ütök a nő egy kézzel fölránt a földről és kezeimet hátra csavarja úgy, hogy az iszonyatosan fáj. Próbálok kiszabadulni de ez úgy tűnik már veszett ügy. Jobb karjával átkarolja a fölső testemet, hogy még jobban lefogjon. A pasi erőszakosan félre dönti a fejemet és az injekciós tűt a nyakamba szúrja és belém nyomja a folyadékot. Lassan kezdek kábulni és a világ is kezd egyre homályosabb lenni. Eszméletemet hamar elvesztem és erőtlenül zuhanok a földre. Fogalmam sincs mi lesz velem. Azt sem tudom éppen mit csinálnak velem. Idegesít ez a tudatlanság de nem tudok semmit csinálni. Egy furcsa álomvilágba csöppentem. Tiszta olyan mint mikor alszom de még is tudom most, hogy ez egyáltalán nem a valóság. Kitudja mennyi idő után de vissza nyerem eszméletemet. Az eső még mindig esik. Mikor végre kitisztul a látásom azt veszem észre, hogy egy autó út közepén fekszem. körülöttem érzem a vámpírok szagát de tudom, hogy már rég nincsenek itt. Föltámaszkodom bár egy kicsit szédülök. Körül nézek és azonnal tudom, nem Oroszországban vagyok már. te Úr Isten. hova hoztak engem? Az anyám halálra aggódhatja már magát miattam. Fölállok azonnal és egyre jobban kezdek ideges lenni. Körbe forgok egyszer, majd kétszer, aztán harmadszorra is. Sehol senki és semmi. Azonnal a zsebebe nyúlok és a kulcsomat meg a telefonomat keresem. A dzsekim zsebébe találok ugyan valamit de az nem az enyém. Egy papírcetli tartok a kezembe, amelyen majdhogynem olvashatatlan írással áll pár mondat: „ Ezt azért kapod, mert annyi fajtánk bélinek ártottál már. Jó mesze vagy az otthonodtól. A kulcsod és a telefonod eljuttattuk az anyádhoz. Ah vissza jössz, meg sem gondoljuk, hogy életben maradj. ” Szemeim tágra nyílnak és a dühösség olyan hirtelen lesz úrrá rajtam, hogy olyat sem látni minden nap. A papírt össze gyűröm és jó messzire eldobom. Fogalmam sincs merre kell menni, így hát elindulok az egyik irányba, hogy megtudjam legalább hol is vagyok.