A valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé.
A történetünk Firenzében játszódik, Toszkána régió kulturális és gazdasági szívében, a reneszánsz szülőföldjén. Az iskola megalapítása is ehhez a korszakhoz köthető, hisz alapítója a híres Lorenzo de’ Medici, (1449 - 1492) firenzei államférfi, a művészetek és a tudomány patrónusa, a Medici-család legkiemelkedőbb sarja. 1737-ben Gian Gastonnal kihalt a már meggyengült Medici-család és teljesen új hatalom vette át az irányítást: Lotaringiai Ferenc herceg, akinek esze ágában sem volt mecénásként támogatni az iskolát, hisz ez afféle tisztelet lett volna elődei, a Medici-ek előtt, ám a herceg túl gőgös és földhöz ragadt volt, így támogatás hiányában az iskola kiürült, bezárták és ellepte a por, a növényzet. Magányában, elhagyatottan sok háborút átvészelt az épület, s érdeklődő tekintetek csak a II. világháború folyamán és elmúltával irányultak újra rá. Egész Európa filmművészetére nagy hatást gyakorolt az olasz neorealizmus. Az olasz új hullám nagy rendezői közé tartozik Michelangelo Antonioni, aki tisztelegve a reneszánsznak újra felépítette az iskolát. Nyitóbeszédében a következőket mondta: "Egy névtelen olasz költő, vagy író (ki tudja már) a következőket jegyezte le egy ósdi papírra: Csendje vagyok én a viharnak, dallama a zörejnek, szabad lelke a rabságnak, sötétje a fénynek. Mondhatnánk úgyis, hogy nem vagyok más, csupán semmi. De azzal, hogy valaki bír a szavak erejével, tud játszani velük és valódi érzéseket generál valami hatalmasat kapott az élettől, mint oly sokan a történelem során Olaszországban. S ezt a kincset félteni, óvni kell. Mondjuk úgy: őrizzük meg, ami megőrzésre méltó és adjunk neki szabadságot, hogy az égig törjön."
Ám az élet egy körforgás. A dolgok jönnek-mennek. Így változik a jó és a rossz viszonya is. Azt suttogják a falak, hogy manapság a rossz nyeri a játszmát, történnek furcsaságok, néhanapján eltünik egy-egy diák.
