Arabella McLaner

ARABELLA CICELY MCLANER





Név: Arabella Cicely McLaner
Kor: 19
Nem: nő
Faj: Halandó
Születési hely; idő: Párizs, 1992. december 21.




Jellem:
Nem vagyok túlzottan gonosz, csak annyira amennyire kell. Kedvesnek kedves vagyok de azért nem kapnám meg a világ legkedvesebb embere díjat. Átlagosnak szoktak mondani, mert bennem összhangban vannak a dolgok. Nem minden van így de a legtöbb dolog igen. Csak egy dolog van amivel igazán ki tudom fejezni magam, ez a dolog a zene. Imádok zenélni és a számokban általában az életemet vagy érzéseimet énekelem el. Könnyen kijövök bárkivel persze ez csak akkor igaz ha a másik is normálisan vagy elfogadhatóan áll hozzá a dologhoz. A legtöbbször senkivel sincs semmi bajom, de azt utálom ha valaki titkolózik.
Külső:
168 cm magas, jó alakú lány vagyok. Barna, göndör hajam a hátam közepéig ér és a homlokomnál még frufrum is van. Szemem élénk kék színű, bőröm fehér majdnem olyan mint a fal. Ruháim különböző darabokból áll, vannak szoknyák, nadrágok, élénk és fakó színek. Sminket olyan majdnem minden nap hordok bár a legtöbbször nem sokat rakok magamra.
Play by: Carly Rae Jepsen
Titulus: angelic and demonic human



Anya: Cora Martens;38; anyja
Apa: Bill McLaner;39; apja
Testvérek: nincsenek
Egyéb hozzátartozók: Mary, Jasper, Ed, Adam, Bobby



Múlt:

Én 1992 egyik havas és dermesztően hideg napján születtem meg Párizsban. A szüleim nagyon örültek nekem és szinte agyon imádtak már akkor is, hiszen nem volt testvérem és már jó pár éve próbálkoztak a gyerek csinálással. A gyerekkoromra nem igen emlékszem de az biztos, hogy nagyon szép volt és szerettem gyereknek lenni. Mikor eljött z ideje annak, hogy suliba járjak kissé félve de nagyon izgulva vágtam bele az új dologba. Imádtam a sulit, sok barátot szereztem és jól is tanultam. A szüleim nagyon büszkék voltak rám főleg a tehetségem miatt. 10 éves korom körül mutatkozott meg a tehetségem, az éneklés. Egy kisebb tehetség kutató után jöttek a fellépések de csak Párizsban kisebb helyeken. Imádtam énekelni, dalokat írni és még gitározni is megtanultam, de ezt senki sem tudja. Mikor 14 éves lettem rám jött egy lázadó korszak és ennek következtében abba hagytam a zenélést. fekete ruhákba kezdtem járni, én voltam a legrosszabb tanuló és a legnagyobb bunkó a suliban. Egészen 16 éves koromig maradtam ilyen. Akkoriban jött egy srác az iskolában és már első nap belekötöttem mikor totál véletlenül nekem jött az ebédlőben és leöntött tejjel. Én azonnal hazarohantam és alig egy órája sem voltam otthon mikor valaki csöngetett. Egy perc hezitálás után lementem a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam, hogy az a srác áll az ajtóban aki nekem jött kissé lefagytam de ezt jól lepleztem. A fiú bocsánatot kért és megmondta, hogy nem haragszik rám a lecseszés miatt és még be is mutatkozott. Kiderült, hogy Adamnek hívják. Nem mondom azért jól nézett ki de nem ez érdekelt. Azt szerettem volna tudni, hogy miért jött el csak egy bocsánatkérés miatt hozzám. Mivel nem szólalt meg egy darabig és nem is ment el behívtam. mikor megakartam kínálni valamivel még választ sem adott a kérdésemre, hanem rögtön kérdezett. egy fülhallgatót nyomott a kezembe ami a telefonjába volt bedugva. Beleraktam a fülembe és eléggé meglepődtem mikor meghallottam a saját hangomat. Remegve vettem ki a fülhallgatót és vissza adtam Adamnek. Kérdésére csak egy valamit tudtam válaszolni: „Igen ismerem. Ezt a dalt én írtam és én is éneklem.” Rögtön elmosolyodott. El is mondta, hogy már rég tudta, hogy ezt én énekeltem. Rögtön el is kezdett kérdezgetni, hogy miért hagytam abba meg ilyenek. Arra is rákérdezett, hogy miért nem öltözködöm és vagyok olyan mint régen. Én nem tudtam válaszolni erre megint elmosolyodott. Arra kért, hogy menyek vele, de csak avval a feltétellel mentem el vele, hogy még 5 percet had kapjak. Fölrohantam a szobámba és átöltöztem. Olyan voltam mint régen. Mosolyogva trappoltam lefelé a lépcsőn, A srácnak szinte leesett az álla ahogy meglátott. Én gyorsan kitereltem és azonnal elindultunk. Az ő kocsijával mentünk és ő is vezetett. Egy elhagyatott garázshoz vitt a város szélére. Mikor bementünk három másik gyerek ült benn. Mind a három fiú volt és bemutatkoztak. bemutatkoztak sorba és elmondták min játszanak. Ed a dobos volt, Jasper a basszus gitáros, Bobby és Adam szintén gitárosok voltak csak ők a dallamot játszották. Kiderült, hogy mindannyian az én suliba járnak és még egy bandát is alkotnak. Végül ki is nyögték, hogy miért hurcoltattak ide Adammal. Épp énekest keresnek a bandájukba. Én azonnal igent mondtam, bár nekem volt a legfurcsább, hogy olyan gyorsan, szinte egy óra alatt vissza tértem teljesen. Azóta egy banda vagyunk, szinte egy család is de mindenképp barátok. Azóta híresek is lettünk és menedzserünk is lett, Mary. őt is megkedveltem, bár jobba mint a skacok. a legjobb barátnőm lett. Alig pár hónapja mikor egyszer Adam öltözője előtt mentem el, valami szörnyűt hallottam. Adam volt az biztos, de olyan hangokat hallatott mintha nyúznák. Azonnal beakartam menni, de az ajtó zárva volt. én kiabáltam be felé, de ő csak remegő hangon válaszolt, melyből a fájdalom nagyon kihallatszott, hogy nincs semmi baja. pár perc után végre betudtam törni de úgy tűnt tényleg nincs semmi baja. Viszont feltűnt, hogy az egész arca verejtékes, kipirosodott és a pólója eléggé szakadt volt. Egy mosoly közepette kisétáltam, de pár nappal utána rákérdeztem, hogy mi volt az. Nem válaszolt, vagyis mondott valamit de az jól tudom nem az igazság volt. Azóta még kétszer hallottam ezt, de még mindig nem tudom mi baja lehet. És kissé megharagudtam rá mivel nem hajlandó elmondani az igazságot. Azóta is ugyan úgy mennek a dolgok. Énekelek, dalokat írok, fellépek a bandával.

Példajáték:
|| Hozott ||

Spoiler: