INEZ LASIA BELIKOV
Név: Inez Lasia Belikov
Kor: 17
Nem: lány
Faj: Démon
Születési hely; idő: Pokol, 1995. március 11.
Jellem:Nem igazán vagyok gonosz és alávaló sem. Ezekhez hasonló tulajdonságom sincs szóval nem értem, hogy miért pont démon lettem. Sosem voltam a legkönyörtelenebb és mindig avval szekáltak, hogy én igazából egy angyal vagyok és nem is démon. Mindig is bántott ez a dolog, de igazából én szerettem volna angyal lenni. Akkor végre lehetnék önmagam. Mivel én kedves és nagyon barátságos vagyok, senki sem kedvel. Nincsenek barátaim és az újoncok is hamar rájönnek arra milyen vagyok. Imádok írni, főleg verseket, evvel ki tudom fejezni magam.
Külső:172 cm magas, jó alakú lány vagyok. Fekete hajam van, mely csak egy picit ér lejjebb a vállamnál. Szemem szürkés zöldes színű. Sminket általában hordok, ruháim különbözőek és a különböző szó a fajtára és színre is utal. A kedvenc ruhadarabom egy fekete ujjatlan póló, amit minden héten egyszer legalább fölveszek.
Play by: Amy Lee
Titulus: Angelic demon
Képesség:fény mágia: a szívemben és a lelkemben rejlő gyengédséget és jóságot fénnyé tudom átalakítani.
Anya: Maria Inez Ped; pontosan nem lehet tudni; anyja
Apa: Lucius Belikov; pontosan nem lehet tudni; apja
Testvérek: nincs
Egyéb hozzátartozók: nincs
Múlt:A születésemre és arra az egy hónapra mikor szuper gyorsan fejlődtem, nem emlékszem. Mikor elkezdődött a kiképzésem, már nem tetszett a dolog. Utáltam az egészet. utáltam a csoporttársaimat és a tanítómat is. Nem magukért, hanem azért, mert mindig az erőszakot akarták és semmi mást. én nem akartam senkinek sem ártani és hamar ki lettem e miatt közösítve.Nem érdekelt mit tettek, csak az érdekelt, hogy ne keljen ártanom még a légynek sem. Mikor túl voltunk a második évén a kiképzésnek, jöttem rá, hogy én sokkal inkább angyalnak való vagyok. Miután végre véget ért a kiképzés, megkönnyebbülten váltam el a csapatomtól. általában a szobámban kuksolok és csak az erőmmel játszadozok. Egyszer mikor épp kint sétálgattam, az egyik idősebb démont elküldték valami ősi helyre. Miután nem tudtam mi az, és nagyon érdekelt, után osontam. Igaz sokat kellet menni, de megtudtam jegyezni merre van az a palota ahova a démon ment. A palota igaz, hogy szét volt rombolva már félig, de mégis gyönyörű volt számomra. Megragadott a nagyságával és avval, hogy itt még régen együtt éltek a démonok és az angyalok. Ezt nem lehetett látni sehonnan, de van egy olyan energia amit mind két faj áraszt és itt mind a kettő megvolt. Pár óra után, mialatt bejártam az egészet, indultam vissza. Nem csodáltam, hogy senkinek nem tűnt föl, hogy eltűntem pár órára. Mikor betöltöttem a tizenhetet, végre teljesen a saját lábamra állhattam. Viszont volt egy kis gond. Az egyik ősi, Marco, elküldött a földre avval, hogy öljek meg valakit aki rájött arra, hogy démonok és angyalok járnak a földön. Ellent mondani nem tudtam, de ölni nem akartam. Lementem és hamar megtaláltam azt akiről beszéltek nekem. Annyi idős volt mint én, és fiú. Megvártam a kellő pillanatot, és amikor egyedül lett rögtön oda mentem hozzá. ez persze egy sikátorban volt szóval elég furcsa egy helyzet volt. Elmondtam neki mindent, hogy mi vagyok és hogy tudom, hogy mit tud. Elmondtam neki azt is, hogy azért küldtek, hogy megöljem de én nem akarom. Megkértem, hogy ne leplezzen le minket, és ő megtette ezt egy feltétellel. Azt kérte, hogy meséljek el mindent ezekről a fajokról. Az egyesség meg volt és mindketten betartottuk. Azóta is találkozom vele, azaz Jake-kel. Az életem és én azóta sem változtam, de legalább egy barátom már lett.
Példajáték:|| Hozott ||
- Komolyan te túl sokat aggódsz. A papír munkával nem lesz gond, azt nekem kell intézni, meg a főtitkárnak. Neked csak a saját dolgaiddal kell majd törődnöd. Úgy, hogy maradsz igazgató helyettes . Avval, hogy nem tanítottál nem lesz gond, csak az első órát kicsit lazábbra rakd majd. Azt meg nem kérdezted, hogy milyen rangom van a suliba úgy, hogy nem szólhatsz semmit. - na már megint a szófosás, de hát ez már csak én vagyok. Arcomon még mindig ott a nagy baráti mosoly.
~ Jesszus…nekem sincs könnyebb dolgom…és ő nem is tudja nekem milyen nehéz. ~
- Igen edző…de ez titok, úgy, hogy senkinek egy szót se róla. - nézek rá szigorúan, bár nem komoly ez a nézés csak olyan Lia fajta nézés.
- Köszi. Én is szeretem ezt a helyet. A szüleimre emlékeztet. Igen csöndes. És még akkor sem hangosabb sokkal, mikor itt vannak a gyerekek. - Majd csak ballagunk tovább és hamar elérünk az iskola kapujához. Én ott kimondom a megfelelő átkokat, hogy be tudjunk menni. Beengedem magam előtt, majd ismét lezárom a kaput. Így jutunk el az iskola felé vezető ösvényre, ahol kellemes tavaszi szellő fúj.
- Tudod gondoltam előre szólok, hogy itt van a keresztlányom…és hát nem igazán egy jó gyerek. Azért van itt, mert az előző sulijából kirúgták fegyelmi okok miatt. remélem nem találkozol vele ilyenkor amikor még tudja, hogy rajta kívül alig van pár felnőtt. Tisztára elszabadul olyankor. - na igen kitört belőlem az őszinteség roham. Csak le ne sokkoljam szegényt. Szép lassan lépkedünk az ösvényen mikor valami farkas szerű dolog közeledik felénk. Az állat nem sokára el is ér minket, de ő csak a kutyám. Leguggolok hozzá és megsimogatom.
- Szia Gwen. Hát te? Kieresztett ki téged?…ó bocsi Jake…ő a kutyám Gwen…bár furi , hogy egy állatnak mutatlak be először. Inkább menjünk tovább. - föl is állok és indulok tovább, kutyámmal oldalamon. A srác lehet, hogy meglepődött, lehet, hogy nem majd elválik. Szép lassan lépkedek tovább, és mosolygok mindig. Most az ég egy adta világon, semmi nem ronthatja el a kedvem.
